Titkolt Szerelem

II. rész Holnap titka

„Érdekes, hogy vannak emberek, akik éjjel álmodnak, és emlékeznek is rá, és vannak, akik nem. Néha mindent megadnék azért, hogy az ilyen álmokra, mint az utóbbi ne emlékezzek…”

Bipp-bipp-bipp… Liquy csap egy hatalmasat mire, Tweedledum kijön a szomszéd szobából.

Tweedledum: - Jó reggelt kedvesem!- szól halkan, majd átöleli félálomban lévő szerelmét.

Liquy: - És ismét reggel van. Milyen nap van ma? Annyira ugyanolyan mind.

Tweedledum ránéz az ágy felett lógó naptárra majd így szól:

Tweedledum: - Hétfő, és ha nem ugrasz ki most rögtön az ágyból elkésünk…

Liquy: - Honnan? Még nem is volt hívásunk…

Dum: - Amíg te aludtál a főnök behívatott minket, Dee már nyugtalanul vár… szóval csipked magad…

Egy hatalmas rántással Dum lehúzta a takarót, az álomszuszékról. Liquy nagynehezen kimászott az ágyból majd 2percen belül indulásra kész volt. Dee amint meglátta, hogy elkészültek és mehetnek már kész volt zárni az ajtót. Negyed órán belül a GOTT épületében találkoztak Ecalir-rel és Lumiere-rel. Akik épp arra vártak, hogy Liquyi és Bonita felváltsa őket és mehessenek haza. Dum és Dee pár lépcsőfokkal feljebb jártak mint Liquy, mikor a lány kicsit megingott és szinte visszaesett volna, ha Dum nem kapja el a kezét. Liquy Dum kezében összeesett. Amikor felébredt már csak azt látta, hogy a GOTT orvosi szobájában van, és Sinistra áll mellette míg, Dextera a szoba másik felében nézett ki az ablakon.

Sinistra: - Jól vagy már? – kérdezte megnyugtató hangon.

Liquy: - Hogy kerülök ide? És hol van Tweedledum és Tweedledee? Nekem most velük kéne lennem! Mielőtt… Mielőtt…- a lány lehajtotta a fejét.

Dextera: - Mielőtt mi?

Sinistra: - Pihenj még egy kicsit! Még nem vagy teljesen jól.

Liquy: - DE NEM MARADHATOK!!!

Dextera: - Maradnod kell és maradni is, fogsz! A főnök nem véletlenül rendelt melléd minket… Reméli, hogy vigyázunk rád, és nem fogsz meglépni! Ami ebben az esetben nem nehéz nekünk veled ellentétben.  Úgyhogy nem mész innen sehova!

Liquy: - DE TE EZT NEM ÉRTHETED!!! HA NEM MEGYEK, MEGFOGNAK… megfognak… - A lány elkezdett zokogni. – Meg-fog-nak…

Sinistra átölelte a lányt majd így szólt:

Sinistra: - Bármit is álmodtál mostmár vége, nem lesz semmi baj.

Dex: - Liquy ha nem mondasz semmit, akkor nem is tudjuk, mit akarsz…

Liquy: - Nem akartam mondani, mert úgy sem engedtek el… De most elmondom… Reggel azt álmodtam, hogy Dee-t és Dum-ot megtámadják és mind2en meghalnak. De valami nem áll össze sehogy se, amikor a naptárra néztek Kedd volt nem hétfő…- mesélte, az arcán lefolyó könnycseppek csillogtak, míg a takarót el nem érték.

Dex: - Hát jól gondoltad… nem is engedlek… és hétfő van, és még ma visszaérnek…

Sin: - Dex lehet h tényleg utánuk kéne mennünk, mert nem hiszem, hogy a Sheen csillagrendszerből 1 nap alatt visszaérnének, és ha Liquy-nek igaza van, akkor…

Dex: - Öcsi itt a GOTT –nál nem nagyon hiszem, hogy találsz olyan embert, aki látná, vagy megmondaná mi fog történni…

Liquy: - Dex egy ideig én se hittem, hogy képes vagyok rá, de mostmár biztos vagyok benne… Többször is voltak de azok csak másodpercekig tartottak itt viszont mindent láttam, mintha ott lettem volna…

Sin: - Dex szerintem menjünk… a főnök azt nem mondta, hogy velünk nem távozhat.

Dex nagy nehezen megadta magát. Térugrást létrehozva be is hozták Tweedles-ket akik kapcsoltba léptek velük.

Tweedledum: - Ti mit kerestek itt? A főnök minket küldött! Képesek vagyunk mi is egyedül megcsinálni! Nem szorulunk a ti segítségetekre! Különben is Liquy-re otthon kellene vigyáznotok!

Tweedledee: - Bátyám! Fogd vissza magad!

Dex: - Elhiheted Tweedledum, hogy én mondtam nekik, de ők nem hallgattak rám! Főleg Liquy erősködött és Sinistra is mellé állt. Kettő az egy ellen… Nem hagyhatom magukra őket! Nélkülem úgyis tök bénák!

Liquy: - Fiúk nincs időnk a veszekedésre!  Tweedledum idefigyelj! Veszélyben vagytok, és ha elmondom, mit láttam, meg tudlak menteni titeket, mert akkor talán jobban figyelsz rám!

Pár óra múlva leszálltak. Majd Liquy elmondta a látomásában látottakat, a helyszíneket, az embereket, és minden más olyan dolgot, ami fontos lehetett tudni. Külön kiemelte, hogy hogy látta mikor Dee lövést kap olyan puskákból, amiket álcázva vannak, és mikor testvére megy, hogy segítsen rajta őt is, lelövik. Szinte már mindenki elfelejttette a látomást. Már indultak haza, amikor a megemlített helyre értek. A lányt kirázta a hideg, de már nem is tudta miért. Hirtelen puskalövéseket hallottak. Dum gyorsan reagált, mert eszébe jutott, amit egykor kedvese mondott neki. Ekkor már Liquy-nek is eszébe jutottak a dolgok, de mire észbe kapott Dum már véresen hevert a földön, sikerült neki felfognia azokat a lövéseket, amit Dee kapott volna. Dum leterítette Dee-t, hogy testével védje. Dee, Liquy, Sinistra és Dextera leszedték Dee-n élettelenül fekvő bátyját. Ahogy Liquy megfogta szerelmét és érezte hideg a teste kicsordult a szeméből a könny és elkezdett zokogni, felnézett és azt látta Dee is ugyanúgy sír.

Liquy még az utolsó csepp erejét is beleadta, hogy élettelenül heverő kedvesét visszahozza az életbe, a kezét a még vérző sebek felé emelte majd, rózsaszín fény indult meg a kezéből, Dum sebei eltűntek. Dum levegőért kapkodva nyitotta ki szemeit.

Liquy: - Gyorsan haza kell vinnünk! Nem elég neki az az erő, amit át tudtam adni úgy, hogy én is túl éljem, ha nem kap időben orvosi kezelést meg fog halni!

Dextera megfogta Dumot és mindenki a hajókra sietett. Dex erejével ismét térugrást hajtott végre, de akkor már mind2 hajót vitte. Amikor leszálltak egy mentő jelent meg Eclipse már várta őket. Tweedledum-ot elvitte a mentő. Néhány percen belül Tweedledee és Liquy is utánuk mentek. A GOTT kórházában Dee és Liq Ecilpse- el beszélgettek.

Eclipse: - Lányok! Ne aggódjatok! Az orvosaink megteszik, ami tőlük telik, a többi már Tweedledum-on múlik. De Liquide hamar reagált, és képességeivel visszatudta hozni közénk. Biztos vagyok benne, hogy miután a szobában lesz és felébred jól lesz.

Liq: „Én is remélem! Mostmár minden rajtad múlik Tweedledum” – ezen a gondolaton lehajtotta a fejét és az üveg felé fordult, könnyei ismét kicsordultak.

Dee: - Tweedledum erős, túl fogja élni. – Mondta kicsit ideges hangon, és megfogta Liquy vállát.

Pár óra múlva Dum már a kórtermében volt, a lányok idegesen vártak. Nem sokára magához tért. Dee a nyakába borult és elkezdett sírni, Liq is sírt de inkább nem szerelmére nézett, hanem ki az ablakon a csillagos eget. Dee nem sokára elaludt a vendégheverőn, ekkor Dum Liq-re nézett és így szólt:

Tweedledum: - Azt hitted, hogy egy búcsúszó nélkül itt hagylak?

Liquy a fiú nyakába borult és elkezdett ismét zokogni.

Liq: - Azt hittem végleg elvesztelek! SZERETLEK!

Tweedledum: - Én is féltem attól, hogy többé nem látlak és nem is, érinthetlek. De mostmár minden rendben lesz.

„Egy ajtó kinyílik. Egy ajtó kinyílik, amit soha többé nem lehet bezárni újra. A végzetét egyetlen kulcs rejti”  

Folytatása következik