III. Furcsa fordulat
/Aláfestő zenének ajánlom:Avril Lavigne:When you're gone/
Másnap semmi különös nem történt.Nem volt az Ászoknak küldetése,
minden nyugis volt.Eclair kissé el volt keseredve,ugyanis portásnak osztották be.Ráadásul akárcsak 3 napja:
senki a folyosón,odakint pedig verőfényes napsütés.
Végtére is leültek a Halba beszélgetni a többiekkel. Lina kivételesen megtisztelte a társaságot jelenlétével.
Dee a kórházban volt bátyjával,az orvosok jobbnak látták ha a fiú megfigyelés alatt marad.
Azóta a bizonyos eset óta teljesen máshogy álltak egymáshoz.Dee szíve kicsit meglágyult,enyhített kissé szigorú
fellépésén fivérével szemben.Az egész nap békés volt,leszállt az éj,mindenki nyugovóra tért.Bár a másnap is ilyen nyugis lett volna.
Másnap mindenki ugynolyan napra számított mint az előbbi.A reggel is így indult,de délután az egész város megmozdult.Akár
egy földrengés,olyan erős volt.Az előtér csillárjai a földre zuhantak és széttörtek,a kórtermek műszerei megrongálódtak.
Még Dee-t is bátyja kapta el,nehogy a hirtelen támadt rengéstől nekiessen az ágynak.Az egész város megmozdult.
Amikor a rengés véget ért,mindenki rohant ki hogy mentse ami menthető.Az Ászoknak több se kellett.Kivezényelték a
rendfenttertókat is,változó eredményekkel.Rengeteg volt a sebesült,mindenkit bevetettek.Dee és Lumi segített az
elektromos dolgok hozzáférésében,Eclair és Dextera a sebesülteknek segített,Violáék pedig az épületben rekedteken.
Sokáig keresték a túlélőket,sokakat nem lehetett már megmenteni.A Gottba hívtak mindenkit.
-Lina,Dextera és Un-ou-ék!Keressétek meg a rengés forrását! Nem hagyhatjuk még egyszer megtörténjen. /Eclips/
Így is tettek. Már 3 órája hogy elhagyták a várost,amikor hatalmas robbanás hallatszódott.
Az Ászok megrémültek,a többiek pont arra indultak.Mivel már készen voltak,igyekeztek ahogy tudtak.
Amikor a robbanás állítólagos helyére értek,nagyon meglepődtek.Semmi mást nem láttak mint 1 óriási
krátert,és felette 2 cikázó csóvát. Vélhetőleg valami harcot vívtak,ugyanis nemegyszer egymásnak mentek.
2 csóva...az egyik fekete mint az éjszaka,a másik meg fehér mint a lepedő amit Tomi kristállyal mostak ki.
A kráter szélén állt 1 számukra nagyon ismerős alak:Lina. Láthatóan aggódott,a 2 cikázó fénycsóvát nézte, s már
látszott rajta a sírhatnék,de valahogy mindig elfojtotta. Dexteráék sem voltak messze,semmi bajuk nem esett,de nem
engedték őket Lina közelébe.A lány körül forrt a levegő,amiben keveredett a harag,a gyűlölet,a félelem.Látszott azonban hogy a harc eldőlt.
Bármi is volt az a sötét dolog,folyamatosan támadta ellenfelét.Vér fröccsen,a fény vére,majd lezuhant a földre.Linában minden megfagyott,könnyek
csorogtak le az arcán,és csak annyit kiáltott:Nem hagyhatom!
Majd rohant a kráter közepe felé /mellesleg a két "pöttyöcske" alá /,majd valami furcsa dolgot mormolt.Mindenki tisztán hallotta a mondatokat,
és szerintem soha nem is fogják őket elfelejteni:
Tüzes orsó lángja lobban
Heves ütés,szívem dobban
Enyém lett az erőd,add nekem akaratod,
Szivem elszántságát fel nem mulhatod,
Nincs erősebb,győzöl a fénnyel,
Ellenségem válljon eggyé a sötétséggel!
És az ég beborult.Heves villámok csapkodtak a cifra lány körül,aki mindent tűrt mintha százszor csinálta volna már.Keze még mindig az ég felé
mutatott,szemei lecsukva.Egy óriási erőkavarkád tört ki az égből,egyenesen a lány felé. Teste elnyelte az erőt,s most a sötétségre vetett pillantást.
Elvesztette álcáját,a sötét csóva igazából 1 ember volt,fekte szárnyakkal,sötét ruházata és haja,valamint mély,égfekete szeme céljait árulta el.
Azonban Lina nem várta meg míg az a furcsa teremtmény elmondja az asztali áldást,s csak ennyit mondott miután a teste által begyűjtött,
emberfeletti energiát a fekete csukjás felé dobta: A we meet on other world
És annyi volt...bárki is volt,elhamvadt. A többiek alig hittek a szemüknek,de a lány nem várta meg míg elhagyja 1 hang is a szájukat.
Eclairék felé indult lehajtott fejjel,könnyes szemekkel,s a földön fekvő akkor fehér fénycsóva,most egyszerű fehér ruhás fiúhoz indult.
Letérdelt mellé,végigsimította arcát,és kezeit imádkozásra öltötte:
,,Ősatyám!Hajlandó vagyok életemet áldozni érte,légy hozzám könyörületes!Én voltam az aki nem figyeld oda,az én sorsom ez,és nem az övé!"
Ekkor egy újabb csóva közeledett a földre,de ez most fehér volt,és a fiút találta el.Mivel Eclair-éknek fogalmuk sem volt arról mi történik,
inkább csak figyeltek.A földön fekvő fiú felkelt,mire Lina szeméből eltűntek a könnyek.A fiú megsimogatta a melette ülő fejét,és elmosolyodott.
Lina felállt és maga után húzta a fiút is.Majd egymás kezét fogva elsétáltak a többiek melett.Lina ugyan visszanézett,de semmi reakciót
nem adott.Mikor a többiek visszatértek a GOTT-ba,érdekes módon nem találták sem Linát,sem azt a furcsa fiút.
Elmeséltek mindent a főnökasszonynak.Az elkövetkező egy hétben nem történt semmi.
Nem látták Linát,és küldetést sem kaptak.Amikor Dee a Gott mögötti erdőben sétált,halotta Lina hangját,és mivel ez minden nap megtörtént,
úgy döntött megnézi mi a fene töténik itt.Amikor megtalálta Linát,egy kövön ült egy nagy tisztáson,magához húzta lábaát,és kezével átkarolta azt.
Az ülőhelye nem volt túl magas,mégis elég volt ahoz hogy Lina eléggé maga elé bámuljon.
-Leülhetek? /Dee/
-Persze-csúszott arébb Lina.
-Úgy tűnik némi magyarázattal tartozol nekem. /Dee/
-Ez igaz,de az amit mondanék inkább illik estimesének mint élettörténetnek. /Lina/
-Azért csak próbáljuk meg,rendben? /Dee/
-Na jó!De messzire kell utaznunk az időben.Amikor az embernek még hamva sem volt,megszületett az első sárkány.Végtelen,
halhatatlansággal rendelkeztek,s midőn a faj szaporodott,örökké tartó életüket a tanulásra és a tanításra szánták.Így sajátították el a különböző nyelvek
és harci tehnikák minden trükjét.Értelmetlennek tartották a háborúkat,így a nagy Globális háborút is.Ugye halottál róla?-erre Dee csak bólintott-
Amikor a háborúnak vége lett,mindent elborítottak a holttestek,a romok,a vér.Én is halálomat leltem a harcokban.Amikor a sárkányok elrepültek
a városom felett,feltámasztottak,mondván,hogy nem mindennapi lány vagyok.Megkaptam az erejük és a tudásuk 1 részét.De mivel a sárkányok létét
a felvilágiak tartják kezükben,így kénytelen voltam mind a 2 népnek hűséget fogadni.Együtt döntenek a sorsomról,vagyis hogy mikor,mit,és hogyan csináljak.
A legokosabbnak azt tartották ha fejlesztem a képességeim,ezért különböző időzónákba küldenek,hogy ismerjem meg a trükkjeiket más népeknek.
Így kerültem a DMB-be,majd pedig ide hozzátok.De a tanács úgy döntött okosabb ha elhagyom az emberek világát.Szóval hamarosan indulnom kell.
Valld be őszintén:szerinted különc vagyok!És számtalanszor hívtak már túlvilági korcsnak...bár,szerintem vicces. /Lina/
-Semmiképpen!Amikor szükséges te ott vagy,és egyenrangú vagy velünk nem pedig különc. Azért mert folytatod az életed,még nem leszel különc.Ha te nem vagy
elveszítem a bátyámat!Nagyon hálás vagyok neked Lina!És azért is hogy megmutattad mennyit is jelent nekem Dum,még akkor is,ha néha az
agyamra megy.De 1valamit nem értek...Ki az a fiú akivel te.... /Dee/
-Gergő!Tudod nem hiába akartalak tége és a fivéredet összekovácsolni. Tudom milyen idegesítő egy testvér,de ki kell egymás melett tartanotok.Ezt Gergőtől
tanultam meg,és nem kevés baj árán.Azt akarom hogy te azelőtt gyere rá mielőtt elveszítenéd. /Lina/
-Úgysem hagyom békén még 1 darabig-karolta át hátulról Dee-t bátyja.
A lány hátradőlt a fiú karjaiba.
-Mellesleg Gergő az én bátyám!Csak ő a háború előtt meghalt. /Lina/
-Látszott rajtatok hogy testvérek vagytok-állt fel Dee.
-Rajtatok is!Nehéz lehet egy ikertestvér.De nekem búcsúznom kell-mondta a lány kissé elkeseredetten miközben egy jóval előttük álló alaknak integetett-Akkor
mit van mit tenni,nekem sajnos mennem kell!De remélem még találkozunk-Dee megölelte a lányt.
-Ha bármiben segíthetünk... /Dum/
-Köszönöm,kedvesek vagytok.Majd ha erre járok beugrom-mosolyodott el a lány,s elindult a feltehetően rá várakozó fiú felé.De még egyszer megfordult és
azt kiáltotta: -Dum!Nagyon vigyázz rá!!! /Lina/
-Meglesz! /Dum/
-Sziasztok!-integetett mégegyszer Lina az ikreknek,s ők is ugyanígy tettek,majd Lina és feltehetően Gergő eltűnt az erdőben.
-Na hugi,ezt hogy magyarázzuk meg a főnöknek?-vonta kérdőre a hugát Tweedledum.
-Nem mindegy?Gyere bátyó,menjünk-intett testvérének aki még mindig aggodalmaskodott.
Majd huga mellé lépett,átkarolta a lányt hátulról és kezét a vállára tette.Így hagyták el ők is az erdőt,és indultak végre haza,.
Dee az erdő takarásában még egyszer megállt,és megölelte a fivérét,és Dum viszonozta,bár kisebb fáziskéséssel.Mikor a pillanatnak vége szakadt
Dum csak ennyit érdezett:
-Ezt miért kaptam? /Dum/
-Nem tudom....Mert szeretlek. /Dee/
VÉGE
Nem tudom legyen e folytatás,döntsétek el.Ha akarjátok,megírom
Írta:Harukichi Sakanoue
UI: Nyugodj békében drága bátyám,Gergő!Maradjon meg emléked!Nagyon szeretlek! |