II. ,,Segítek neked!"

Másnap is gyönyörű reggelre virradtak,mindenkinek jó volt a kedve...Na jó!

Azért voltak kivételek.Lina meg sem jelent,Dum pedig elég rossz kedvében volt.

Nagyon bántotta tegnapi veszekedése hugával.Ráadásul a lány nélküle ment el,

és jóval előtte is.Deede nyugodtan beszélgetett Eclair-ékkal,úgy tűnt egyáltalán nem

érdekli fivére.

Kiáltás hallatszott amire mindenki felkapta a fejét.Un-ou volt,ugyanis kedvenc újonca

éppen abban a pillanatban toppant be az ajtón.Un-ou-t kirázta hideg,amitől mindenkin

kitört a nevetés.De térjünk vissza a jól megszokott napirendhez:

Megjött Mercredi és mindenkit az irodába hivatott.És hadd szóljon a régi nóta:

-Nemrégen jelentették hogy furcsa környezeti tényezőket tapasztaltak,amitől minden

cyborg megbolondult a Nature bolygói gyárban.Ha nem találtok más megoldást a

lakosok védelmére,minden robotot pusztítsatok el. De mindenképpen semmisítsétek meg

meg az adatraktárat.Minden bizonyítékot el kell tüntetni!   /Eclips/

-Igenis!-majd a hajókhoz indultak.

- Mi biztosítjuk a lakosok védelmét,rátok bízhatjuk a cyborgokat és az adatraktárat?  /Ec/

-Persze!-válaszolt Dee határozottan,majd felszálltak.

-Öh...hugom!  /Dum/

-Ne most,rendben?  /Dee/

Közben Un-ou ordibálása foglalt minden vonalat,ugyanis Linát hozzájuk osztották be.

Amikor a bolygóra értek,szörnyű látvány fogadta őket.A robotok óriási pusztítást hagytak

maguk után.Az épületek romokban álltak,voltak akik elvérezve feküdtek az utakon.

Eclair és Dextera éppen egy házban rekedt kislány próbáltak kihozni,amikor a robotok őket

is megtámadták.Nem mondhatni hogy sok esélyük volt,maradjunk annyiban hogy konzervdoboz

eladó!XD

-Eclir,hallasz? 

-Persze Dee! Mi a gond?

-Szükségünk lenne még egy kis időre.A cyborgok nem tudják hol a határ.  /Dee/

-Nyugodtan,csak igyekezzetek!  /Ec/

-Vettem!  /Dee/

Dee nem viccelt. A gépeknek eszük ágában sem volt továbbengedni őket.Nem voltak ép eszűek.

Dee-nek a bátyja mellett kellett volna maradnia,de nem tette.Óriási hiba volt.Nem tudott egyszerre

két helyre koncentrálni,így hamar leverték a robotok.Dum huga elé állt,hogy védje testvérét

míg az össze szedi magát.Ekkor azonban egy cyborg Dum figyelmetlenségét kihasználva

alaposan eltalálta a fiút,mire az a falhoz vágódott.Dee-ben megállt az ütés,látván ahogy a

bátyja vérzik a földön és nem kel fel.

-Sárkánycsóva!Sárkánycsóva!-csak ennyit lehetett hallani,mire az összes robot szétmállott.

Dee a földön ülve figyelt.

-Lina?Te hogy kerülsz ide?  /Dee/

-Nem kell segítség?-kérdezte meglepődve a lány.

Dee észbe kapott és földön heverő testvéréhez sietett.De későn. Dum szíve megszűnt verni.

A lány könnyes szemekkel borult rá fivérére míg 1 kéz el nem kapta és fel nem rángatta.

-Dee!Szedd össze magad!Ne aggódj! Segítek neked!!-mondta Lina nyugtató,derű mosollyal az arcán.

Dee odaengedte bátyjához,mire Lina rátette a fiúra kezét.A keze fehér fényt árasztott,

amitől Dum sebei kezdtek begyógyulni.Miután az összes eltűnt a fiú levegőért

kapkodva tért magához.Dee alig hitt a szemének. Bátyja nyakába borult,és könnyes szemekkel szorította.

A fiú örült hogy eltűnt végre a gyűlölet hugából,s végülis mit tehetett,viszonozta az ölelést.

-Lina?Te hogy kerülsz ide?-kérdezte meglepetten Dum miután elengedte hugát.

-Tweedledum!Hogy lehetsz ilyen idióta?Inkább megköszönnéd hogy még élsz!  /Dee/

-De miről beszélsz?-kérdezte a fiú meglepetten.

-Nah,remek!Megint kezdik!-sóhajtott Lina,míg fel nem gyűlt benne a pumpa-Hé!Nem hagynátok

abba a veszekedést?Elvileg ti testvérek vagytok!

Ekkor viszont Dee rádióadója megtörte a veszekedést:

-Halló Dee!Jól vagytok? Már Cesarió-ék megsemmisítették az adatokat!Visszajöhettek! /Ec/

-És nem láttátok véletlenül azt a csitri újoncot?Eltűnt a szemem elől! /Un-ou/

-Nem gondoltam hogy ennyire szeretsz engem!  /Lina/

-Ezt nem is én mondtam!-próbálta magát a fiú kimenteni.

-Dehogynem!  /Ec/

-Fogd már be!  /Un-ou/

-Majd adok én neked te kis tuskó!  /Ec/

-Igyekezzetek már!Ezt látni akarom!!-kiabálta Lina,majd előre rohant.

Az ikrek ennél lassabbak voltak,Dee segített a bátyjának,nehezére esett a járás.

by: Harukichi Sakanoue